Szegeden dolgoztam a Klinikán. Nappalos műszak után várakoztam, úgy fél 7 körül az autóbusz állomáson, hogy haza utazzak Hódmezővásárhelyre. Állok az állomáson, várom a buszt. Eccöcsak csörög a telefonom a táskámban. Nagynehezen előbányászom. A kisfiam hív. Felveszem, kérdezi, hogy mikor érek haza. Mondom, hát kb egy fél, 3/4 óra múlva, miért?! Gyerek: - mert itt van egy 3 méteres pók a szobámban... :O Hát, mondom neki, kicsim sietek, ahogy tudok. Tudom, hogy irtózik a pókoktól, rohanok haza. (jóó, gondoltam, hogy nem 3 méteres volt a pók, de akkor is). Hazaérek, kérdezem a gyereket, na hol az a pók? Nem tudja, mert már eltűnt. Ok, de kisfiam, mégis mekkora volt az a pók? Erre ő: - hát, olyan 3 milliméteres! ??? Na mondom, akkor azt hiszem itt az ideje, hogy átvegyük a mértékegységeket!