Ma reggel kiléptem az ajtón és megfagyott az ereimben a vér. Miután a testem kétharmada gyakorlatilag már nem víz, hanem jég, gondoltam magamban, rohadjak meg, ezt nem lehet kibírni, elmegyek ehhez a szibériai hideghez megfelelő szibériai sálat meg sapkát venni.
Lószart.
Február 6-a van, a legmocskosabb hideg, amire eddigi pályafutásom alatt emlékszem és bemegy az ember a boltba és mit lát? Kendőcskéket bazmeg. Kis virágos, kis csipkés, kis horgolt, kis faszom, és kb mind gúnyolódik, hogy most akarsz sálat venni, a tél közepén, te szerencsétlen? mert miért nem vettem usánkát (nem, nem, soha!), amikor minden utcasarkon árulták. Pofám leszakad.
Meg persze lehet válogatni a FORRÓnadrágok között, mert nyilván majd az lesz a divat NYÁRON, jobb is lesz, ha még most betankolok belőle, nehogy aztán majd ne legyen..
Egyébként basszus.. az kéne nekem, egy forró nadrág.. felvenném, lenne úgy mondjuk 38-40 fokos, lenne hozzáillő zoknika, kesztyűke, de olyan, amivel lehet nyomogatni a rohadt telefont, meg a liftnek a hülye érintőképernyős (vagy milyen) gombjait, mert komolyan mondom, a legtöbb időm arra megy el, hogy próbálom légmentesen felvenni a kesztyűt 10 percenként.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.