Mindig irigyeltem (na jó, azé' annyira nem...) azokat az embereket, akik olyan hihetetlen önbizalommal, önképpel rendelkeznek, hogy olyan képességeket (pl. a gondolkodás képessége) is vélnek felfedezni magukban, melynek egyébként a szikrája sincs meg bennük...

Hogy ezt fokozza, még ő próbálja megmagyarázni, hogy csak te lehetsz a hülye! A célját pedig el is éri, mert a sokadik ilyen után felteszem magamnak a kérdést, hogy "Basszus!! Tényleg én vagyok a hülye?!"

"Őrültek házában fekszem az ágyon, körülöttem nagy, aggódó sereg. De kérdem, szétnézve e világon : Biztos, hogy én vagyok beteg ?! "

Nah, szóval!

Az úgy volt, hogy bementem a tüdőgondozóba, gondoltam megejtem a tüdőszűrést, ami kell az eü. bakaságomhoz. Rutinosan előkészítettem a tb kártyámat, és miközben sorban álltam olvasgattam a falon a kiírásokat ...kár volt!

Mire az ablakhoz értem, kellően felturbóztam az agyamat az 1-iken, ami aszongya, hogy .......számú tv.rendelet alapján a 40 éven aluliaknak térítésköteles a szűrés!!! Mondom miiiiivaaa? akármerről néztem csak 840 ft!

Mondom a csajnak az ablaknál:Te figyu! Hogy van ez? Van tb kártyám, mi kerül 840 kiba... ft-ba??? aszongya rendelet. Ok, de mondom elméletileg ingyenes az orvosi ellátás heeee? -akkor is!

Ok,gondoltam akk közelíccsük meg másfelől a problémát! Mondom neki, hogy nekem katonai alkalmasságihoz kell a szűrés. Erre ő: Ok, de akkor háziorvosi beutaló kell. Én: -mert akkor ingyenes? Csaj:-Nem, de az kell! Mondom minek? Aszongya, azért, mert anélkül nem kapom meg az eredményt a kezembe! Miiit beszéééész ??? Fizessem ki a 840 qrva ft-ot, és még a K eredményt sem kapom meg, csak, ha előtte eltrappolok 1 rohadt beutalóért a házidokihoz??? hát ez kész!

Nesze neked egészségügy! fizess paraszt! És itt akkor még a prevencióról nem is beszéltem, ami ugye manapság már a csapból is folyik!!

Most nem az 840 ft, mert rohadjon meg nem az fog a sírba rakni, hanem az egész rohadt hülyítés!

Nos, így kaptam eme csodás napsütéses délelőtt folyamán 625 db agyvérzést+idegösszeomlást a tüdőgondozóban, és ezzel a lendülettel át is irányítottam magam az ideggondozóba!!!:D:D:D Ott legalább ingyenes az ellátás!!! Kapják beeee! :P

Régóta tervezem, hogy elmegyek plazmát adni, mert jó kis fizetés kiegészítés. Ma délelőtt 11-re foglaltam időpontot előzetes vizsgálatra, hogy alkalmas vagyok-e donornak.

Szépen el is készülődtem itthon, gondosan kiválogatva, hogy milyen ruhába menjek. A választásom egy fehér farmerre esett, meg egy hozzá illő virágos felsőre. 10:57 perckor beléptem a plazmacentrum ajtaján, és a recepción át is vettem a 12es számú szekrénykulcsot, az aláírásommal igazolva, hogy én eme szekrényke boldog tulajdonosa vagyok szerény ittlétem alatt. A recepciós csaj kedvesen elirányított a következő helyiségbe, ahol majd felveszik az adataimat, személyi, lakcím, taj legyen előkészítve. Beléptem az említett szobácskába, ahol rögtön az első asztalnál ülő asszisztens épp szabad volt, így kedvesen magához invitált. Iratok átadva, instrukciókkal ellátva, kérte, hogy foglaljak helyet az itt lévő kanapék egyikén, majd szólítani fognak a kollégái. Eltelt néhány perc, amikor is hallani véltem felcsendülni becses nevemet. Meg is örvendtem, ám ebben a pillanatban egy másik irányból is szólítottak… (?) Meglepődtem. Egy fiatal férfi volt, mint kiderült donorvizsgáló orvos. Rövid párbeszéd az asszisztens és az orvos között, hogy előbb menjek az orvossal, aki elmondja röviden, hogy mire is készülök vállalkozni éppen. Majd utána visszajövök az asszisztenshez, aki ellenőrzi, hogy alkalmasak-e a vénáim a plazmaadásra. Remek, akkor menjünk a dokival, az 1-es számú orvosi szobába, ahol már egy fiatalember tartózkodott, valamint jött utánam is egy fiatal lány. Masírozok befelé az orvosiba, a doki közvetlen utánam… mikor beérünk, udvariasan megkérdezi, hogy beleült valamibe? Riadtan villogok hátra, hogy mi a fene? Nem éreztem, sehol semmit… és Isten bizony tisztán hófehéren vettem fel a farmerom itthon! Fordulok balra hátra, lesem, hogy ugyan mi lehet ez? –Nem, nem a másik oldalon, mondja a doki. Nézek jobbra hátra, hát egy éktelen nagy kávé, (vagy inkább caffé latte, vagy latte macchiato) folt éktelenkedik a fehér farmerom hátulján, (persze vagánykodjá fehér farmerbe hülyegyerek! ) egy olyan jó 10x15-ös barnás folt, ami kb úgy nézett ki, mintha végigf.stam volna a combomat. Odanyúlok, nedves! A doki is odanyúl! Nedves! Mondom majdnem szégyenkezve, hogy valószínű, hogy itt ültem bele valami kávéféleségbe a kanapén… (hát persze, gondolta a doki, én se vallanám be, hogy befostam menet közben! ) ha így is volt, én eskü nem éreztem! :D Na, jó, váltsunk témát! Elhadarta, de szó szerint, alig tudtam követni, hogy mi fog történni ezek után velünk. Mindenki nyugtázta, kérdés nem volt, mehetünk tovább. Ismét kiültettek az előbb említett váróba, de ezúttal már gondosan megvizsgáltam, hogy hova ülök, bár már olyan mindegy volt!

Vártam vagy 10 percet mire ismét szólítottak. Bementem az asszisztenssel, megvizsgálta a vénáimat, mondta, hogy perfekt kis vénáim vannak, adott róla egy igazolást, amivel visszaküldött a legelső asszisztenshez. Ott kaptam egy néhány oldalas kérdőívet, amit ki kellett tölteni, elolvasni a tudnivalókat, aláírni stb. Ismét várakozás. Kis idő múlva szólítanak, repülök az újabb asszisztens felé. Ott adategyeztetés, név, lakcím stb. Minden frankó. Következik a vérnyomásmérés. Nem vagyok ideges amúgy. De tényleg NEM! Megmérte… 170/ mittomén… khmmm aszongya a kiscsaj, hát ez egy kicsit magas, megméri a másik karomon is… itt már éreztem, hogy baj lesz… 180/mittudomén… kedvesen nyugtatgat az asszisztens, de mondom, nem vagyok ideges! Elkéri a másik asszisztenstől a vérnyomásmérőt, gondolta azzal hátha 120-as lesz. Hát nem lett! Azt mondja, szól a doktornőnek. Hát mondom jó, de ettől nem lesz alacsonyabb… jön is a doktornő, azt mondja fáradjak vele a 2-es számú orvosi szobába, majd ő megnézi a vérnyomásom a tuti vérnyomásmérővel. Megmérte. Ekkor már 200-nál tartunk… na mondom jó lesz most már, ne mérjék meg többször, mert a végén kiderül, hogy minimum stroke-ot kaptam, vagy az is lehet, hogy már nem is élek, csak nem tudok róla, oszt flangálok itt összevissza a kávémintás! fehér farmeromba. Mondja a doktornő, hogy most hozni fog nekem egy tablettát, azt szopogassam el. Gondoltam jó, ez a napom már úgy tűnik úgyis szopogatással telik el. Az aktuális szopogatás közben aláíratták velem a dokumentumot, hogy tudomásul veszem, hogy ideiglenesen alkalmatlan vagyok plazmadonornak, de 1-2 hét múlva, ha beállíttattam a vérnyomásom, akkor szeretettel várnak egy újabb vizsgálatra. Írogatok, szopogatok, beszélgetünk a doktornővel, eltelik pár perc, elkezd fájni a fejem. Na mondom hat a gyógyszer, megy le a vérnyomásom. Mondja is a doktornő, hogy visszaméri. 180! Remek! Üljek ki az orvosi elé, mert így még nem engedhet haza. Gondoltam így is érkeztem tehát, nyugodtan haza engedhet, nehogymár még majd befektessenek kivizsgálásra, mer az már nem szopogatás lesz! Kiültem, vártam egy kicsit, majd újabb vérnyomásmérés a 2-es számú orvosiban. 160… hurrá! Doktornő:- na jó, így már elengedem, mert szépen megy le a vérnyomása. Hmmm érdekes, pedig én úgy érzem ,egyre feljebb megy… :/ meg amúgy is… mi az hogy elenged? Majd azt én tudom, no!

Összefoglalva, bementem a vizsgálatra teljesen nyugodtan, és mindenféle fájdalomérzet nélkül.

12:15 perckor elindult a buszom hazafelé, amelyen immáron kib.szott fejfájással, és nem mellesleg, rohadt idegesen ültem!

Most várom, hogy a nap hátralévő részében mit kell még szopogatnom!?

Nem adom fel, újra visszamegyek rendes emberhez méltó vérnyomással, de nem fehér farmerben, ez tuti!

A mai napom is jól kezdődött. Kimentem a piacra az 1500,-ftos cipőket megnézni, vettem is rögtön két bal lábast. Folyton jeleket küldenek nekem odaföntről, de én nem értem!!! Most mé kell ezt csinálni velem? Igaz Bogikaa? Még meg is kérdezte a csaj akitől vettem, h egyforma? és bele is nézett... hát mondom itthon ez tényleg egyforma...tök egyforma :D 

És a hozzászólások: 

- áhhh végeeeem volt, mikor felvetted otthon kinyírtál, így szeretlek <3

-akár magamat látnám..múltkor én meg egy 38-ast és egy 39-est vettem :D

-Holnap mit fogsz venni? :D Kész vagyok tőled!

-Holnap mély levegőt veszek, abból tán nem lesz baj. :D

-Dehogynem! :D (tesóm) 

-A legjobb hogy hívlak, beszélni nem tudtunk, mert csak röhögtünk :D (itt barátnőm felhívott, hogy épp gumicukrot evett, és kiköpte)

- Az még a jobbik eset! Mi felhívjuk egymást és nem beszélünk csak írunk messengeren :D De nem egymásnak :D

-Én kétballábas vagyok...37-es nem volt?

-2 hét múlva megyek megint, nézzek neked? :D

Cipővásár 2, ma reggel: nagy reményekkel indulva kivittem a két hete nagy nehézségek árán megszerzett két bal lábas cipőimet, hogy na majd ma!!! hogy, hogy nem az eladó csaj emlékezett rám.. :) Mutatom neki, h bocsi, de a múltkor sikerült két bal lábast vinnem, esetleg kicserélhetném? Mondja a csaj, h óóó hát persze! A mellettem álló vásárló pedig felcsillanó szemmel, hogy óóó ő látta a másik párját és mutat arrafelé ahol felfedezni vélte... sétálgatok keresem, nem találom...kérem az iménti csajt, hogy segítsen már, mert nem találom. Ő jön velem, h nézd csak itt volt valahol.... áááá nézd itt van! Hurrrá! nagy az öröm... belenézek 38 as... :( kicsit jobban megnéztem, az is két bal lábas!!! :D Gondolkodtam, hogy elhozzam-e Neked Barátnőm, mert nekem a 38as lábamra a 39es volt jó... szerintem a 38as pont jó lett volna rád! :D

-Szerintem ezeket direkt így gyártják! :D 

-Csak neked csak most es ajandek hozza egy harmadik bal labas 48-as is. :D

-Mit kezdjek egy 48assal? Jó lesz virágtartónak. :D

-Ugyanazt, amit a két bal lábassal. :D

-Rájöttünk a megoldásra! Előbb a ballábas szériát nyomták ki, majd eztán jön a jobb lábas... csupán marketing fogás :D

-Kivel jöttél rá? 

-Hát én, meg én! :D 

"Agrár mérnöki végzettségem van, AMWAY termék-forgalmazó, vagyis függ. vállalkozó vagyok, és mint Kínai gyógyító dolgozom, és papsági képviselő vagyok [mormon] Komoly társat keresek"  És, mint komoly, rám esett a választás... teljesen logikus! :D Mármint mormon logika szerint, szerintem... :)

Társkerin rám ír egy srác, első ránézésre nagyjából ok...na ez kellet nekem, minden nap írogat, két mondatot ismételget, hogy huncut vagyok, meg hogy megmasszíroz. Jelzem pesten lakik... ( véleményem szerint, messze, tőlem) mán úgy fölidegelt, hogy tegnapelőtt megígértem neki, hogy tegnap este felhívom.. idegből felhívtam, ahogy hazaértem. Mondom neki te figyu mán? Mégis hol akarsz megmaszírozni? Nem is találkoztunk meg semmi... hát aszongya nálam! dik, má more! Mondom, na ide figyeljé! 1: ide az én lakásomba nem jönnek fel idegenek, csak mondom. 2: hallod, nálunk mindenki full bolond... mondhatnám, hogy idegbeteg! a tesóm, a barátaim, a barátnőim, a gyerekeim, meg mindenki, szóval ez itt egy győzike só bmeg, te ezt nem fogod bírni baszki, hát tiszta elmebaj! 7 perc 47 másodpercet beszéltünk!! Ebből ő kétszer tudott megszólalni, hogy jól van nyugodjál meg. mdom nem vagyok ideges! majd még egyszer közbeszúrta vmikor, hogy jól van nyugodjál meg... há mondom baszki nem érted, hogy nyugodt vagyok!!! majd 7 perc után közölte, hogy hát jól van, nem is zavarlak! :D na mondom mi van? lerázol? :D Gtam ezt is elintéztem hálistennek ez többet biztos nem keres... Hát bmeg megint rám írt, hogy megmasszíroz! és hogy huncut vagyok! dögöljek meg ha ez télleg nem egy (kínai) táskarádió! :D

Tesóm felhív:-Otthon leszel 2 óra körül?-Jah, szerintem igen, de majd csörgök, ha hazaértem. De miért?-Mert el akarok menni az orvoshoz, fáj a térdem... meg izé, van benne egy ilyen csomó vagy mi...nem jössz el velem?-De, elmehetek. Akkor majd csörgök. -Ok, helószia!-Na helószia!1/4 három... tali a ház előtt, párbeszéd a kocsiban, útban házidokihoz:-Figyu! Néztem a Dr. Os-t... (fanatikus Dr. Os rajongó) a múltkor volt benne Sheryl Crow, melldaganata volt, és teljesen meggyógyult. -Ó! - mondom. Az klassz! -Na de várjál...most megint benne volt. Most meg agydaganata van! És úgy kezdődött, hogy memóriazavara volt! -És???-Hát, az nekem is van...-Jaaa! Az nekem is!-Na jó! De szerinted most mondjam a dokinak?-ööö... hát majd bemegyek veled, és majd mondjuk neki, hogy nekünk így kollektíve van memóriazavarunk!Csak mond rá valamit.Több, mint félóra várakozás után, dokihoz be... persze bekísérem, mert miért ne?Tesóm a dokinak: Doktor úr! Megöregedtem! Panaszkodik... majd felhúzza a nadrág szárát, hogy megmutassa, hol a csomója...Nézem... baszkiiii!!! bekarikázta tollal a csomót!!! Az első sokkon túl vagyunk... a doki is, én is...Röntgen, ultrahang...stb, Frankón végeztünk... köszönés...távozás...Kocsiba be... -Bazzeg! Csak elfelejtettem mondani a dokinak!-Mit??? -A memóriazavart! -Baaaazmeg tényleg!

Miután az a tervünk a tesómmal, hogy a játszótéren jól megbeszéljük a dolgainkat, mondhatni füstbe ment, (cirka másfél óra alatt nem tudtunk belefogni a mondandónkba, merthát az időnk nagy részét azzal töltöttük, hogy a gyerekek után rohangáltunk, vagy épp hintáztattunk, vagy esetleg még kikerekedett szemmel lestünk, hogy mikor fog valamelyik leesni a mászókáról, és a végén már azt se tudtuk melyik gyerek anyááááázott, így aztán már ahhoz is odarohantál akiről gőzöd se volt, hogy ki fia-borja :O ) úgy döntöttünk, hogy hazaindulunk. A házunk előtt békésen cseverészett két barátnőnk Zita és Erika, mi pedig csatlakoztunk. Igyekeztünk megbeszélni az Élet nagy dolgait, és érdekes mód most valahogy a gyerekek is feltalálták magukat... Erika egyszercsak azt mondja: - De rendes ez az én párom. Mondtam neki, hogy lejövök egy kicsit beszélgetni, és nem hív, hogy hol vagyok mááár, miért nem megyek fel. Valamennyien egyetértően bólogatunk, hogy tényleg milyen rendes! Kicsit nosztalgiáztunk, Zita felelevenítette azon régi emlékképeit, amikor is Erikával ketten a bokrok alján kúszva-mászva követték szerelmeiket, hogy kilessék hova is lesz a menet?! Ezeken jókat derültünk, amikor is megjelenik Erika párja (Norbi) az ajtóban, köszönés közben jobb kezével lazán felénk int, majd elindul... Erika álla koppan a földön, mi előbb diszkrét kíváncsisággal a szemünkben csak várjuk a fejleményeket, majd csendesen mosolygunk... Erika kérdi:- Hova mégy? ( feje: :O ) Norbi: - Lemegyek a Fórumba meccset nézni, Krisztián felhívott hogy menjek, majd jövök. Erika:- Nemáááár! N: -De!- és ezzel a lendülettel távozott is... Erika még pár percig megkövülten, az állát keresve állt mellettünk... Mi pedig jó barátnőhöz híven, irtózatos röhögésbe fogtunk, és közben oltottuk szegényt.. -Na ezért nem telefonált bazzeg, mert készülődött, Te meg beképzelted a féltéglát! Erika szája kis mosolyra húzódott, de látszott rajta, hogy nem őszinte az a mosoly. -Csak azért bosszant, mert nemrég amikor hazaért, megkérdeztem, hogy nem sétálunk el a Sarokházba enni egy sütit? Erre azt mondta, hogy ő inkább pihenne, mert egész nap dolgozott, utána meg edzésen volt és nagyon fáradt. Én meg még meg is sajnáltam, hogy tényleg, és mondtam, hogy jó persze, akkor pihenjél csak, én meg lemegyek dumcsizni. Na erre a tesóm jött az ő sztorijával... -Jaaa, a séta! Hát az nem egyszerű egy pasival... Régebben mindig mondtam Zolinak, hogy menjünk már el sétálni, olyan jó idő van, meg egyébként is mi soha nem sétálunk... Erre mindig az volt a válasz, hogy persze, majd elmegyünk de most épp nem jó, mert... és itt jöttek az érvek, amik valójában kifogások. Egyszer egy ilyen alkalommal, mikor már kissé idegesebben tettem fel a kérdést, hogy mi miért is nem sétálunk soha, Zoli felcsattant, hogy jóvanakkor bazmeg sétáljunk!! A séta a következőképpen nézett ki... elöl ment Zoli, úgy jó 20 méterrel előttem, én meg kullogtam utána, mint egy jól nevelt pincsikutya... Megérkeztünk a célponthoz, ami jelen esetben szintén a Sarokház volt, azzal a céllal, hogy sütizünk... Kérdés: - Na mit kérsz? - Semmit!!! -Ja, jó, akkor mehetünk haza! Hívok egy taxit!!! Ennyit a sétáról... Na ezen nyerítve röhögtünk. De ez csak az évek távlatából tűnik viccesnek ugye, akkor nem nagyon volt az. Erika gyakorlatilag sokkot kapott azon, hogy Norbi lelépett, és nem tudott napirendre térni felette, így nem is nagyon tudta felvenni a fonalat, látszott, hogy pörögnek a kerekek. A következő pillanatban derült égből villámként fakadt ki a felismerés: -El akar hagyni! Tuti, már nem szeret! Láttátok, hogy intett??- és eljátszotta a jelenetet, amint Norbi jobb keze lazán a magasba lendül... itt kollektív röhögés harsant fel :D -Ezt most abból szűrted le, ahogy intett? -Igen!! Hát nem láttad?? -De én láttam, és meg is értem. Én régebben mindig abból gondoltam, hogy nem szeret, hogy amikor telón beszéltünk, és elköszöntünk, mindig ő tette le a telefont előbb! Persze én mindig megvártam, hogy leteszi-e... és letette B+! :D

Tesóm panaszkodik...

-Most megsértődtem Zolira, mert tök bunkó volt, de persze ő ezt nem tudja, vagy legalábbis úgy csinál... Szerintetek jogos? (és elmeséli a történetet...) -Persze, hogy jogos! Hát mégis mit képzel?

-Na jó, de akkor mégis meddig legyek megsértődve?

-ÓÓÓ! Ameddig csak akarsz!! Ő úgyse veszi észre... Én meg van, hogy 3 nap után még mindig meg vagyok sértődve és már azt se tudom, hogy miért! :D

Romhányi József: Marhalevél

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába, minden vad bikának legvadabbikába. Vonzalmát megírta egy marhalevélben nagyjából ekképpen: – Hatalmas Barom! Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom. Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön, mégis tollat ragadott csülköm, hogy amit a marhanyelv elbőgni restell, így adjam tudtára, Mester! Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét, tudja, hogy nem minden a napi tejtermék. Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet, gondolatom egyre Ön körül őgyeleg. Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb! Midőn megláttam a legelő előtt, elpirultam, elsápadtam, vágy reszketett felsálamban, s úgy éreztem, kéj oson keresztül a rostélyoson. Muú, hogy forrt a vér szívembe, hogy tódult a bélszínembe! Az a perc, mit Ön velem tölthet maholnap, megrázza majd egész pörköltnekvalómat. Ám míg Önről ábrándozom kérődzve, vad féltés öl a szívemig férkőzve, és átjárja ó mind a kín velőscsontom, mócsingjaim. Már bánom e merész vágyat, hisz Ön büszke tenyészállat, csupa gőg, mely után az egész tehéncsorda bőg. De ne féljen Bikaságod! Ha nem szeret, félreállok. Nem fog látni levert búsnak, mert beállok leveshúsnak. Ám, ha mégis kegyes szívvel veszi e levelet és megszánja az Önért égő tehenet, Válaszoljon hamar rája, Üdvözli Önt a marhája. Ím a levél. Ráírva a kelte. Az úton a posta előtt le is pecsételte. De a postáskisasszony nem vette fel...